Jézus Lelke titkokat jelentett ki János apostolnak, s rajta keresztül ma nekünk is. Olyan titkokat, amelyek teljesen egyededül álló módon a jövőbe engednek bepillantást nyerni. Ezekről olvashatunk, amikor a Jelenések könyvét a kezünkbe vesszük. Ma is ezt tehetjük, amikor az egyházi év végéhez közeledve egyházunk rendje szerint a felolvasásra kerülő igék alapján az utolsó ítéletet megszólaltató üzenetekre figyelünk. Abba a távoli jövőbe nyerünk tehát bepillantást, amelyben Jézus Urunk ellensége, az Antikrisztus átveszi a hatalmat a földön népek, és az emberek nagy többsége felett. Jézus ellenségének adatott olyan hatalom, amelynek erejénél, ügyességénél fogva mindenkit igyekszik uralma alá hajtani.
Mindehhez meg van a hatalma, meg vannak a módszerei. Mai szakaszunk előzményei között a 13. fejezetben ezeket olvashatjuk róla: „láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, Jel 13, 1 a azután így folytatja a jövendölés: Az egész föld csodálta a fenevadat: amelynek „ nagyokat mondó és istenkáromló szája volt,” hatalma volt bármit megcselekedni. Káromolta Istent, és a már üdvösséget nyert lelkeket. Hadat indított a szentek ellen, és legyőzze őket,… imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta.Ha valakinek van füle, hallja! Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének.” Jel 13 , 4. 7. 9 kk
Az elmúlt hetek francia és osztrák történései (keresztény templomok és hívek ellen elkövetett támadások) miatt, amikor templomban békésen imádkozó embereket fejeztek le, vagy békésnek hitt világvárosokban, szent helyeken vagy azok közelében gyilkoltak, randalíroztak úgy tűnik számomra, ez a távoli jövő, térben és időben is megérkezett hozzánk. A Jézus Krisztusban való hitre, vagy e hit eredményeképpen létrejött életmódra, démonikus erővel súlyt le a sátán keze. Időről időre a félelemnek lelkét szeretné elültetni bennünk a gonosz. S egészen bizonyosan mindenkit sokkoltak e hírek. Hívőket és más gondolkodásmódú embereket egyaránt. Ugyanis két alapvető európai értékünket is támadás érte. Az egyik a szabad véleménynyilvánítás, a másik a szabad vallásgyakorlás. Nem ilyen életünk volt nekünk az elmúlt időszakokban. Mert bár történelmi távlatokban szemlélve kimondható, hogy Krisztust és Krisztus követői mindig is idegenek lesznek a világban, de az elmúlt évszázadok Európája mégis a Krisztusi tanítás alapjain élt, viszonylagos békességben. S miközben Krisztusra tekintő hittel építettük, formáltuk társadalmunkat, az így megszületett jólétben, a hangsúly jelentősen áthelyeződött. Az ajándékozó Isten helyett, egyre többen Istennek ajándékait kezdték el imádni. Ezért az egyházak és a krisztuskövető emberek látható módon veszítenek társadalmi súlyukból. Társadalmat formáló erejükből. Ennek következményeképpen újra és újra erőre kapnak a keresztény értékeket pellengérre állító beszédek és tettek. Ma a világban a leginkább üldözött vallás közé a kereszténység tartozik. Attól tartok, amit látunk az Európában még csupán a kezdet.
Ugyan az imént idézett mondatokat először a Néró -féle keresztényüldözés hatására fogalmazódtak meg, de legyen szabad nekünk most úgy olvasni a Szentírást, ahogy mi azt szeretjük. Az Írás örök érvényű igéi mindig az adott kor olvasóinak üzennek. És mindig azonos tartalmat közvetít. Az történetesen, hogy Jézus Krisztusban való hitben üdvössége van, üdvössége lehet minden embernek. Nagyon időszerű, nagyon korszerű és egyenesen nekünk címzett ez a mai biztatás. Szükség van a szentek kitartására!
A szentek állhatatossága
A Szentírás értelmezése szerint szentek gyülekezetének, szentek közösségének azokat tekinthetjük, akik alkalomról alkalomra összegyülekeznek, hogy énekükkel, imádságaikkal Isten dicsőítsék. Isten közelében legyenek lelki és fizikai valójában is. Szentek azok, akiket Isten elhívott, kihívott a világból, – ezt jelenti a gyülekezet is, amely görögül így hangzik ek kaleó, azaz kihívottak, elhívottak közössége. Ebből származik az eklézsia szavunk is. Szentek azok, a kik a keresztségben kiválasztást nyertek. Nem saját kiválóságuk miatt szentek, hanem Jézus Krisztus kiválóságától azok. Akik elfogadták, Krisztus ajándékát, keresztjének áldozatát és lemosták vétkeiket Krisztus vérével, elfogadva a bűnbocsánat örömét. Értik Testvéreim? Önök a Szentek, mi mindannyian szentek vagyunk az Isten közelében és a Jézus vérének bocsánata által. Állhatatosak azok, akik a világ minden csábítása ellenére, semminemű előnyökért nem hajlandók ezt az ajándékot megtagadni. Erről a kincsről és erről a boldogságról hallgatni. Erről a kincsről rövid távú előnyökért lemondani végzetes hiba, mi több az emberek és az emberiség ellen elkövetett bűn. Állhatatosak azok, akik az üldözések és a fenyegetések ellenére szívesen megmaradnak a Krisztussal és a testvérekkel való közösségben. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Mondja Jézus Urunk a Hegyi beszédben. S így folytatja: 11Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.
Az üldöztetést elszenvedő, hitük miatt életüket áldozó vértanúkról mondja a mennyei hang: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, Akik életüket adják oda a hitük megvallása során. Csak hasonlítsák össze a két hit erkölcsiségét. Az egyik a dicsőségért öl, a másik elszenvedi a halált, hogy az emberek igazsága helyett Krisztus lelkülete, Krisztus igazsága győzzön. Az imádkozó asszony, a sekrestyés és az életét Krisztus szolgálatába helyező pap hite így lett örökérvényű jellé! A Krisztusért szenvedők jelévé.
Azt viszont biztosan tudhatjuk, a gonosz összességében mégsem képes legyőzni a Krisztusban megszületett jót! Ha tovább olvassuk e könyvet egészen bizonyossá válik belőle, ahogyan Krisztus végső győzelmet arat a gonosz erői felett. Diocletianus császár a keresztények legfőbb üldözője az öldökléstől kifulladt, a vérontástól megiszonyodott és hatalmáról lemondva nyugdíjba vonult. Kudarcot vallott. minél több keresztényt öltek meg, annál többen léptek helyükbe, mivel e játszma nem a földön dőlt el! A miénk sem ott fog.
Az azonban az se legyen kérdéses előttünk, hogy a gonosz indulatok szintén ott szunnyadnak bennünk is. Csak egy extrém helyzetre várnak, amelyek felszínre hozzák őket. Ettől csak a Krisztussal való szoros kapcsolat szabadíthat meg bennünket. Minél közelebb kerülünk hozzá, annál jobban visszatükröződik bennünk az ő arca.
Elmondom azt is, mit gondolok jelenlegi helyzetünkről. Arról amiben nyugati egyházak vannak és amibe enyhébb formában mi is vagyunk. Igen, Isten olykor, ha már más kiutat nem lát, és semmilyen mi már semminemű szelíd figyelmeztetésre nem hallgatunk, bizony megengedi a szenvedést is. Hogy a szenvedés tüzében megtisztítsa egyházát. Nem egyedülálló dolog ez. Amikor választott népe bálványimádásra, a szegények sanyargatására és a vagyon harácsolására esküdött fel az egy igaz Isten helyett, akkor elküldte a pogány más hiten lévő babiloni uralkodót Nebukadneccárt,és azt mondta róla, ő az én szolgám. S ennek a szolgának az volt a feladata, hogy lerombolja a szent várost, az Úr templomát, fogságba vigye a népet, hogy ott mindenki magába szálljon megtérjen és éljen. Ilyen az, amikor ítélettel, pusztítással és szenvedések tüzében érkezik el a megváltás. Ahogy a megváltás szenvedést, fájdalmat hozott Isten Fiának. Úgy lesz láthatóvá szenvedéseinkben a vele való közösség.
Ilyen lehet amikor Isten a szenvedések tüzében tisztítja meg egyházát?! Tudják Testvéreim, Jézus Lelke arra világít rá, hogy az egyház ereje soha nem a templomokban, katedrálisokban és a szemeket gyönyörködtető műalkotásokban volt, hanem az őt igazán szeretőkben. Az emberi jellemet meghaladó tettekben, amelyekre au ige és a szentségek Krisztus látható, hallható jelenléte indították őket. Egyszerűbben, a hitvalló, Krisztust imádó lelkekben!
Igen egyre több embernek homályosítja el valami gonosz megtévesztő hatalom a látását. Mert a rövid távú, a gyorsan eltűnő földi értékekért mindent beáldoznak. Szemünk előtt zajlik ez a folyamat! Családi boldogságukat, egészségüket, kapcsolataikat teszik tönkre és élhetetlenné. De cselekedeteink mindig követnek bennünket, és mindig minden döntésünknek következménye van. Ismertem egy embert, akit hatalmas erővel áldott meg Teremtőnk. A 80-as években örömmel hívták el őt építkezésekre dolgozni, mert ha úgy volt ő 150 kg cementet is el tudott vinni egyszerre. Milyen értékes munkaerő. Azután néhány év múlva, mivel szertelenül élt, és dolgozott, szinte belerokkant a sok munkába.
Nem lenne nekünk is jobb, olyan értékek után menni, amelyek az örökkévalóság felé nyitnak nekünk utat? Hogy életünkkel minél több ember számára tudjuk felmutatni Krisztus megváltó szeretetét? Még akkor is, ha gúnyos mosoly, vagy megvetés, netán életünk az ára? Több az élet kenyérnél, a test ruházatnál, és hitünk meggyőződése az életünknél.
Ma délelőtt én is hallgathattam egy igehirdetést. S benne egy gyönyörű példát. A sportolókról, akik sok mindenről lemondanak, már egészen kisgyermek koruktól fogva. Játék, sokáig való alvás, később az éjszakai szórakozásról is. Helyette megfeszített küzdelmeket folytatnak, gyötrik és kínozzák az edzések sorén magukat. Hogy egy-egy versenyen helyt tudjanak állni. Az 1992-es barceloniai olimpiai játékokon, az atlétika történetének leghihetetlenebb jelenete játszódott le. a Britt Derek Redmond 400 m-es síkfutás esélyeseként indult. A célvonaltól nem messze azonban egy reccsenést hallott és felbukott, a térd szalagja szakadt el. Az orvosi segítséget meg sem várva azonban feltápászkodott, „állati ösztön volt ez” vallott róla utólag, így vonszolta magát a célig. Ekkor valaki a lelátóról félre lökte az őröket, odafutott hozzá, átölelte. Jim Redmond volt, a fiú édesapja. De igen, válaszolta a fájdalomtól és a veszteségtől síró fia. „Jól van” – mondta Jim, akkor együtt csináljuk. Átkarolta és együtt vánszorogtak a cél felé. A bizonsági őrőket lerázták magukról és a futósávban maradva beértek a célba. A közönség pedig szinte megőrült. Ugráltak, tapsoltak, mások együtt zokogtak velük. Jim nem aranyéremmel távozott, hanem, egy olyan édesapával, aki megindult fia szenvedésén, és mindet megtett azért, hogy őt elsegítse a célig. Ilyen Atyánk van nekünk. Aki Fia szenvedését látva megindult és Fiáért, szeretettel megbocsátott nekünk.
Értik már Testvéreim? A mennyei hang, és Jézus Lelke így látja, így láttatja velünk az értékek sorrendjét. És ma is azon fáradozott, hogy a félelmek helyett csak az legyen számunkra, hogy mind jobban engedjük felkarolni, átölelni magunkat és simuljunk bele az Úr megváltó szeretetébe. Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Boldogok, de nem csak halálukban azok, boldogok az életükben is. Mert Krisztusban éltek, Krisztust követték, Krisztusi tetteik boldoggá tették őket és környezetüket. Akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk, s mit ilyenek végtelenül Boldogok. Van- e neked Testvér, az Úrban, ilyen boldogságod? Ámen (elhangzott: 2020.11.06.-n Szarka István)