Előre hozott győzelem
Örökélet vasárnapját ünnepeljük. Egyre több evangélikus gyülekezetben ilyenkor emlékeznek meg az adott évben elveszített szeretteikről. Méltóbb mintha csak halottak napjához kapcsolnánk főhajtásunkat. Mivel akiket a Jézus Krisztusban való hitben veszítettünk el, nem győz le végérvényesen a halál. Mert életük és haláluk is, Istenben elrejtett élet. Olyan élet, amely nem ér véget a biológiai pusztulással. Örök, mert az Örökkévaló Istennél van. Örök az, aminek időben nincs sem kezdete sem vége. S ez valójában egyedül Istenre érvényes. De éppen úgy igaz a tőle származó, belőle táplálkozó életekre is. (… Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. 12Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. 1Jn 5,11.13; Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta. Jn 3,36;)
Habár az az élet, amelyet Isten kegyelméből itt ebben az emberi létformában leélhetünk, nagyon is sérülékeny és szinte kivétel nélkül mindenkinek rövid. A járvány naponként közzétett halálozási adatai mutatják nekünk, mennyire mulandó és sérülékeny életünk. Kezdetben még elhittük, hogy csak az idősek és a krónikus betegek veszélyeztetettek. Ám ebben a második hullámban már kiderült, minden megtörténhet. S az orvosok is értetlenül állnak azelőtt, hogy miközben egyesek egyetlen tüsszentés nélkül átvészelik a fertőzést, addig másoknak ez az életébe kerül. Mégsem félünk annyira tőle, mint tavasszal. Ki érti ezt? Ha hitünk megerősödött volna, akkor minden rendben lenne. de sajnos nem ezt tapasztalom.
Jób könyve rövidnek (Jób 17,1), a zsoltárok, lehelethez, tűnő árnyéknak (Zsolt 144,4) máskor egyszerűen semmiségnek (Zsolt 39,6) nevezi életünk. Viszont az Istentől kapott életről azt mondja: a halál nem teheti tönkre. Ezért illeti meg, az örök jelző.
Tudják kedves Testvérek, nem a testi halál az élet vége, hanem az, amikor lelkünk érzéketlenné, durvává és közömbössé lesz Isten és egymás szépséges dolgai iránt. Ez a lelki halál. Az Istentől kapott élet távlata nem 70-80 év, hanem az, amit kapunk, azt Isten szeretetében éljük-e le, abban a lelki gazdagságban, amit Jézus tanított. A kíméletlenül meggyötört életek esetén kevesebb az évek száma. De nem ez a legnagyobb tragédia, hanem az, hogy ezek az életek pontosan az Isten szeretetének hiánya miatt lettek fájdalmassá. Ezért tudatosítsuk magunkban, a halál Isten szeretetének nem szabhat határt! Ő a halál közepén is az életre hív, mert Jézus Krisztusban mi mind legyőzhetjük rettegett ellenségünk. A tőle kapott életet a halál nem teheti tönkre. Ezért jól tesszük, ha nem csupán ezen a vasárnapon, hanem mindig ez a minősített, Krisztusban megszentelt élet lebeg szemeink előtt.
Ma a János apostol által elénk tárt mennyei istentisztelet képsorai erősítik ebben való hitünket. Győzelmi örömünnep mennyei liturgiájában népek tarka-barka sokasága Isten Bárányát, a Győztes Krisztust ünnepli. Mélyedjünk el a képsorok üzenetében, mert e hit nélkül mind elveszünk a vigasztalhatatlan gyászban!
Az Isten trónja előtt megjelenő sokaságot a múlt század nagy teológusa, Karner Károly találóan így jellemezte – az utolsó idők teljességében (eszaktológikus) megjelenő reménybeli valóság – amelynek nagy erőt sugárzó örömüzenete van. 2* Ez a szabatosan megfogalmazott gondolat a következőt jelenti: nekünk ez a mennyei istentisztelet még reménység, ám a megérkezettek számára, a legteljesebb valóság.
A presbiterek egyike határozott ívekkel rajzolja meg az istentisztelet ünneplő közösség portréját: Isten trónja körül angyali szolgálattevők, vének (presbiterek), Ezékiel próféta leírásaiból megismert négy élőlény tartózkodnak. A kereszten Feláldozott, Jézus, Isten Báránya a trón előtt áll. Az ünneplők hadát, a soknyelvű nagy nyomorúságból érkező tömeg alkotja. A nagy nyomorúság kifejezés alatt valóban ne hétköznapi megpróbáltatásokat értsük, hanem az utolsó idők fájdalmait elszenvedő testvéreinket.
Ez a tarkabarka sokaság az ajándékba kapott fehér ruhájuk miatt mégis egységes képet alkot. A zsoltárban vétkei felett bánkódó Dávid király is megénekli vágyát, bárcsak Isten megtisztítaná őt: „moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó” Zsolt 51, 9b Ezt a megtisztítást végezte el Isten Báránya, a vétkeink miatt sebeket kapó, az értünk szenvedő Úr. A Bárány vére által hófehérre mosott ruha így lett bűn-nélkül-valóságunk szemléltetésévé. Krisztushoz tartozásom örömmeként viselem én is ezt az albát. S pontosan ezért öltöznek fehér ruhába konfirmandusaink is. A mennyei istentiszteleten nem az erősek és a hősök állnak, hanem az alázatosak. Akik a próbatételeik során Krisztus győzelméből merítettek erőt.
Ez nekik már befejezett tény. Nekünk pedig még remény, de mi is eljuthatunk oda, „ahol a halál hal meg (21,4), és mi fogunk élni. Ez lesz a legteljesebb vigasztalás (17c). „Jézus nem törli el a halált, de segít meghalni. A halál legyőzését a halál elfogadása jelenti” (Pilinszky). Az örök élet Jézusért a mienk. hatalmas bátorítás ez nekünk, akik életünk ruháját elpiszkoltuk, elszaggattuk. Nem tudtunk olyanok maradni amilyennek Isten megálmodott bennünket! De a Bárány nekünk új ruhát adott az övéhez hasonló színben ragyogót. Ezt a ruhát azok viselhetik, akik hozzá menekültek, akik „nem erkölcsösségükkel, jó tetteikkel, de még csak nem is vértanúságukkal érdemelték ki üdvösségüket, hanem egyedül a Krisztusnak köszönhetik szabadulásuk. (Zászkaliczky Péter)
Ebben az ezer bajjal átszőtt világban, ebben a pandémiában, (a sárga veszedelemben), nem volna-e bölcsebb mindenkinek inkább a győztes Krisztushoz igazodni, törekedni? Csatában megvadult lovak össze-vissza száguldása helyett, – mert látásom szerint ilyenek vagyunk – , oda menekülnénk ő hozzá, mert nála biztos a győzelem.
Mi földön küzdők, a benne való hitben a győzelmet ünneplő sereg felé tartunk, célunk, hogy eggyé váljunk velük. Odaérkezzünk, ahol Isten minden kétséget kizáróan közöttünk lesz. S ahol Isten, ott szükség nincsen, – hirdette a házi áldás szövege. Emlékszünk még rá, milyen egyszerűen tanít? „Hol hit ott szeretet, hol szeretet ott béke, hol béke ott áldás, hol áldás ott Isten, hol Isten ott szükség nincsen.” Minden, fájdalmas és kellemetlen, megszűnik ebben a biztonságot adó, állandó isteni jelenlétben. Nem gyötör éhség és szomjúság, tűző nap és hőség.
Mit üzen ezeken kívül még nekünk a mennyei istentisztelet képe? Azt, hogy a középen álló, a dicsőített Bárány, nem néma bálvány. Még ma is terelgeti, vezeti népét. Igéjével, szavával éltet bennünket. Vigaszt, reményt ad. Mint a jó pásztor, aki „csendes vizekhez terelgeti” övéit (v.ö. 23.Zsolt), Ez a csendes víz pedig az élet vizének forrása, ahol végérvényesen megszűnik rémísztő ellenségünk a halál. Van-e neked ilyen bátorításod?
Van-e neked ilyen örömöd? Elhiszed-e szeretteid minősített élete, a Te minősített életed nem egy majdani valóság, hanem már most befejezett tény. Az örök élet az nem lesz, hanem már most van! Mert a Jézusban való hit, mindenkinek győzelmet ad, aki hozzá menekül.
Azt mondják a járvány után más lesz az életünk. De miért várnál a változással, miért mindig a külső körülményekhez igazodsz? Miért tennéd életedet másoktól függővé, Amikor Krisztus már itt van, s azt fürkészi, vajon benned is győztesre talál-e? Hitvalló énekünk szerint: „Ott zeng az ének, itt még könny pereg, Míg Krisztus napja győz az éj felett, És akkor eggyé lesz a két sereg. Halleluja! Halleluja! Halleluja!” 454/6 EÉ Eljutunk oda, ahol a halál hal meg (21,4), és mi abban a másik valóságban, Isten jelenvalóságában fogunk élni örökké. Ámen
2020.11.22. Szarka István