Pályázati anyagaink
Feliratkozás hírlevélre
Korábbi hírlevelek letöltése
MEE | Legfrissebb
- Huszonnégy csapat, nyolc állomás 2024.04.18.
- Templomsorsok – mi történik, ha elfogy a gyülekezet? 2024.04.18.
- Norvégiából érkezett, magyar nemes lett 2024.04.17.
- Séta a pesti árvíz nyomában 2024.04.17.
- Megértéssel 2024.04.17.
Üdvözöljük az oldalon
Bakonycsernye. Az ősi településről 1341-ből való a legrégibb írásos emlék. A Dunántúl török megszállásakor szinte teljesen elpusztult. 1724-ben került azután a terület a Zichy család birtokába, akik újra benépesítették, elsősorban a Felvidékről jött evangélikusokkal.
Rá két évre a gyülekezet már meg is alakult. Az akkor még torony nélküli templomot 1786-ban szentelte fel Hrabovszky Sámuel szuperintendens. A templom végleges formáját azután a torony megépítésével 1816-ban nyerte el.
A templom és a hozzá tartozó gyülekezet két jelentős elemi kárt szenvedett el az idők során: 1810-ben földrengés rázta meg a települést, majd 1862-ben tűzvész emésztette fel értékeiket. Házak váltak lakhatatlanná, a templom karzatát díszítő értékes festmények, a teljes fa bútorzat és az orgonaszekrény, valamint a kimenekíteni nem tudott berendezései pusztultak el. A harangok megolvadtak. A tűzvész nyomait a templomtorony északi téglái őrzik.
1867-ben új orgonát építettek, amely különösen nagy értéke a templomnak.
A közel 1700 főt számláló közösség 2000-ben óvodát alapított. A gyülekezet minden korosztály számára közvetíti Krisztus szeretetét.
Az evangélikusokra jellemző derűvel képviseljük a reménység hitvallását. Isten Jézus Krisztus halálaban megbékélt az emberiséggel, és benne bűnbocsánatot szerzett.
Ezért mindeki számára nyitva áll a szívük és az ajtónk! Szívesen beszélgetünk, cserélünk eszmét és gondolkodunk el a világ dolgain. Hitünkkel, tudásunkkal segítjük az emberek mindennapjait.
Krisztus szeretetére nevelünk és tanítunk az óvodában, iskolában és felnőttek között. Öko-gyülekezetként páratlan szépségű környezetünket is védjük innovatív megoldások alkalmazásával, azok népszerűsítésével. A közösség küzdelmes múltjában, megbecsült műemlékeiben, és mozgalmas hétköznapjaiban is érezheti Isten jelenlétét, hittel vallja magát a reménység gyülekezetének, tudja, hogy „a reménység nem szégyenít meg” (Róm 5, 1)
