Reménység

Eljövök hamar

A Jelenések könyvének légkörét valami megmagyarázhatatlan időtlenség lebegi át. Múlt jelen és jövő különböző korszakai találkoznak benne. S ettől olyan időtlenül örök és megfejthetetlenül titokzatos mondanivalója.

Olvashatunk benne szörnyű és döbbenetes képeket arról, a szenvedésről, amely az önzősége és Istentelensége miatt kárhozatba hulló emberi nemre vár. De megcsillan benne a reménység sugara is. S a könyvének utolsó fejezetét már mindestül átt szövi a remény.

Olyan hangulatot árasztva magából, mint nyáridőn a tarló felett megremegő levegő, amely sejtelmessé teszi a horizontot. Félelmeink présében, szívünket és gyomrunkat szorító bizonytalanságunkban, ilyen csodálatos lebegésben szemlélhetjük Isten ígéreteinek beteljesedését. A Mennyei Jeruzsálem ékköves utcái tűnnek fel előttünk. Bőséget, jólétet hozó idők képei ezek. A magtárban lévő termés feletti öröm felszabadító boldogsága járja át ennek a fejezetnek minden sorát. Mert az Isten közvetlen jelenlétéről beszél. Több hang is megerősíti, hogy ez amit itt Isten megláttat velünk nem látomás, hanem egy eljövendő pillanat valósága, ami még sokak életében beteljesülésre vár! A Gazda, ma még különös figyelemmel böngészi át a learatott táblákat. Elvesztett, elhagyott életek után kutat. Talán Téged és engem is megtalál! Mert nekünk is ott lenne a helyünk ahol a többinek, a kapukon belül, Isten oltalmat adó magtárában. Ott a helyünk, ahol a reményt felváltja a bizonyosság és az Isten jelenvalóságának öröme.

Az „Eljövök hamar” ígérete valójában nem egy távoli jövendőt idéző bíztatás, hanem itt és most, a „…veletek vagyok minden napon a világ végezetéig…” Mt 28, 20b valósága.

Vajon csak távoli szemlélői, vagy a hitben megtapasztalt részvevői leszünk, ennek a reménységnek? Remélem ez utóbbi, mivel ezt ez a minden nyomorúságot legyőző boldogságot, ezt a a mindent betöltő békességet, a Jézussal való közösségben élhetjük meg. Miatta van értelme a magunk és mások nyomorúságait hordozni.

Ebben a fejezetben, kijelentést kaptunk Jézus győzelméről, aki kész megosztani velünk a győztesek örömét. A bűnökön és halálon diadalt aratott mennyei uralkodó képében látjuk az Urat, aki az idők végén trónra lép. A ma még küzdők, a holnap győztesei, Jézus által.

Ez az „eljövök hamar” kijelentés, a győző Krisztusban való hitünk felébredésével együtt, reményt, gyógyulást hozza el nekünk. S ez a kiváltság, minden embertársunk számára lehetőség. Nincs olyan élethelyzet, nincs olyan emberi mélység, kilátástalan élethelyzet, amelyben ne tudnánk elmondani egy imát. Valami effélét: Győztes Krisztus, győzzél bennem is!

S ha ezt igaz hittel tudom elmondani, lehullnak rólam a félelemnek és kétségbeesésnek bilincsei. Szabad lehetek. Szabad leszek a: – Mi lesz velem holnap? szorongástól.  Mert miután a győzelmet hozó legyőz bennem minden bűnt, és bizonytalanságot hozó kétséget, hogy a győztesek boldogságában élhetek. Jézus ma ilyen győzelemre hívja megfeneklett, megbicsaklott életünk!

Tudom milyen nehéz elfogadni ezt az egyszerű igazságot. Mennyivel könnyebb bölcsességek sokaságán átrágni magunkat. Könnyen emészthető, ezotériába menekülni, mint ezt az egyszerű igazságot elfogadni. Nem könnyű tudomány az igazi kereszténység, mert Krisztus dicsősége, keresztjének gyalázatába van elrejtve. S Krisztus igazsága érdekében az enyémet kellene a szemétbe hajítanom. Ó de mennyire ragaszkodunk saját nyomorúságos kis igazságainkhoz! Életünk jól, rosszul kialakított sémáihoz! Ahelyett hogy Szent Pállal együtt kimondanánk a bűvös, sorsfordító mondatot: „élek, többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!”

Velem van az én jutalmam,

Pedig a Krisztussal való találkozás ideje eljön, minden test életében. Ennek a boldog találkozásnak az eljöveteléről énekelt Ézsaiás próféta is: Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Ézs 40, 10 Kérdés belátom –e? Életem minden küzdelmét, szenvedését, Jézussal, és Jézusért, sőt a Jézusban való hitben érdemes megharcolni. Mivel ez ad életünkön túlmutató igazságot nekünk.

Megfizetek mindenkinek…

Fenyegetőnek hangzik? Lehet, minden attól függ, valójában hol állsz? Isten országán belül, vagy azon kívül? De ez a mondat nem másokról szól, hanem elősorban rólad! Ember hol vagy? Miután elfogadtuk Krisztus hozzánk lehajló szeretetét ez a mondat többé nem fenyegetés, hanem bátorítás.

Családunknak, gyülekezetünknek szóló örömhír ez! Nem a kívülállóknak, a bizonytalankodóknak, nem a hitetlenkedőknek, hanem a hívők közösségének. Azoknak, akiket megtisztított a keresztség fürdője, és akik felnőve sem estek ki Isten szeretetének hatósugarából. Mert sokan annyira elhagyták Isten útjait, hogy jobban ragaszkodnak testük szépítéséhez, építéséhez, mint lelkük erősítéséhez! Örömhír az, hogy a szennyest mindig ki lehet mosni. Ezt is. S mindig vannak, Jézusra tekintő hitben, megmosták ruhájukat. a Bárány Jézus vérében. elmondom mit jelent ez pontosan.

Kezdet és vég összeér

A Jelenések könyve, mint a Biblia utolsó irata, sorra visszautal Szentírás korábbi üzeneteire. A már olvasottakra. A ruhák megmosására és az élet fájára való hivatkozás, Mózes első könyvét idézi elénk.

A bűneset, a tiltott fáról történő étkezés, kiszakította az embert az Isten közeléből. Az Istentől ajándékba kapott ruhák, szégyenükre emlékeztető jelek. A megmosott ruhák gyönyörű képében a bűntől megtisztított lelkek boldogsága rejtőzik el. Nem kell lehajtott fejjel járnom. (Nem mintha napjainkban olyan sok embert veszélyeztetne ez a magatartás.) De, akit őszinte és makacs bűntudat gyötör, annak szabadulása van. Nem kell megrettenünk, a lelket és testet nyomorító kínoktól! Nem kell szégyelleni önmagunkat, Istennélküliségünk következményeiért, mert a Győztes Krisztus, Isten „szerzeménye” új utat mutat. Isten Fiának vére, mindenkit megtisztít a bűntől.

De e hit nem afféle csoda orvosság! Amit, csak be kell venni és azonnali gyógyulást hoz! A gyógyszerek is hosszabb távon fejtik ki hatásukat. Erre a felfogásra, meg kell érnie a léleknek. Mert a Krisztus eseménynek át kell járnia életem, pontosan úgy, ahogy a gomba fonalának szövedékei átjárják a termőtalajt.

Bele is kell rendülnöm a kereszt brutalitásába, embertelenségébe, értelmetlenségébe, mert ha nem rendít meg az értem hozott isteni áldozat, soha nem kerülök a kapukon belülre. Isten közelébe.

Gondolkodtak már arról, milyen elkeseredett, megoldása Istennek a kereszt?! Mennyire a végső, mindent bele adó megoldás-kísérlete Istennek az, amikor már végül semmi érve nem marad, csak megengedni azt, hogy sárba tapossa őt a gyilkos indulat?

Csak az képes meg változni, aki maga is egy kicsit belehal ebbe a történésbe! Így fogadjuk el Krisztus megváltó halálának életet jobbító áldozatát igazán. Nézzék, milyen közel jár hozzánk a halál! Itt lépdel az utcán, kéretlenül, óvatlanul közel hajol hozzánk! Kedves Embertárs! Valóban megtérésre való idő ez!

S szeretnék még valamit mondani erről a Krisztusi áldozatról. Az egészségügyben dolgozók élethivatása az életmentés, mégis mindezt jelképes társadalmi és anyagi elismerésért cserébe teszik. Munkájukban, a krisztusi áldozat hordozói, ők. Akár hiszik, akár nem hiszik a Krisztust. Áldozatot hozók! Könyörtelen időkben a könyörület hordozói, életek mentői, tehát szolgálatukban Krisztushordozók!

Visszatérve a bibliai képekbe rejtett üzenethez, megkérdezem. Vajon lesz –e bejárásod, a kapun keresztül? Sok olyan bibliai történetet is olvashattunk arról, milyen az, amikor már késő. Amikor már be vannak zárva a kapuk. A jerikói kémeket a városfalakon engedte le Ráháb, Pál Apostolt kosárban eresztették le Damaszkusz falairól. Jézus így mutatkozik be.„ János evangéliumában: „Én vagyok az ajtó. – ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál.

Életünk során mennyi esetben kellett megénünk a kirekesztettséget. Mennyiszer zártak ki bennünket valahonnét, ahova szerettünk volna bekerülni, de nem volt lehetőségünk rá. Mert azok a helyek a „valakik” számára voltak fenntartva!

Kirekesztettek bennünket a szavak és mi is kizártunk súlyos mondatokkal másokat. Mind ezek egy nagy, mindenkire kiterjedő hiánybetegség tüneteit tárják elénk: a krisztusi lelkület hiányát, Krisztus jelenlétének teljes hiányát mutatják. Ilyenkor mind a kapukon kívül vagyunk a pusztában, sőt talán még az az űr mindent el pusztító sötétjében is.

Olykor tényleg be kell zárkózni, hogy esélyünk legyen a megmenekülésre. De amikor a lelkünket zárjuk be egymás előtt, arra nincs, mentség és nem lehet magyarázatot!

A bűnök elválasztanak egymástól, bezárnak bennünket saját sértettségünkbe, önzőségünkbe. Pontosan ezért nagyszerű hír, a mai evangélium, amely gyógymódot kínál e leghalálosabb betegségre! Költséges oltóanyag sem kell hozzá! Ingyen hozzáférhető. A Krisztus széttörte a bűnök egymásba fonódó láncolatát! Nem őrzik többé fegyveres őrök az éden kapuját. Azt a helyet, ahol semmi el nem rontja örömünket! Azt a helyet, ahol közvetlen találkozásunk lehet Istennel és egymással is.

Tehát: Boldogok akik, (Krisztus kiontott vérében) megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Íme, itt áll Krisztus életed ajtaja előtt! Ő kezdeted, és véged. „Boldogok, vagy ha megnyitod neki szívedet, és tisztára mosod benne éled! Ámen