Szarka István: Üdvözítő bűneink
Élőben rögzítve: 2020.06.19. Bakonycsernye
Igék: Lk 14, 15-24; 1Jn 3,13 -18; igehirdetési ige: Ez 33, 30-33
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Mt 11,28
Szeretlek Uram, erősségem és kősziklám, váram és megmentőm! Zsolt 18, 3
Isten hívását ünnepeljük, amellyel közösséggé formál. Komolyan vesszük a Zsidókhoz írt levél üzenetét: „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” (Zsid 12, 25) Isten hívása figyelünk, amely s közben nem csak az ő üzenetét hallgatjuk meg, hanem önkritikusan megvizsgáljuk azt is, mi, milyen válaszokat adunk neki. Majd az ünnep evangéliumának és a levélbeli üzenetét is megvizsgáljuk, vajon életünk mely területein hanyagoljuk el az ő üdvösséget hozó szavát?!
Isten az irónia mestere,
Azt már régtől fogva sejtettük, Istennek nagy humorérzéke van, hiszen anélkül vajmi kevésbé tudná elviselni, hogy folytonosan ellene lázadunk. De azt vajon gondolták volna róla, hogy észhez térítésünk érdekében bátran használja még az irónia nyelvi eszközét is? Jó okkal teszi, hiszen felrázni szeretne vele bennünket.
„Fiacskám, rólad beszélget néped a falak mellett és a házak kapujában. – Miféle ige jöhet az Úrtól?
Első olvasásra az villant eszembe erről a mondatról, hogy boldog kor, amikor az emberek a tereken és városfalak mellett isten igéjéről beszélgetnek.
Aztán olvastam tovább, és rá kellett jönnöm, nincsenek boldog korok, csak néhány boldog ember van akit valóban érdekel Isten üzenete. Annak teljes mélységében és nem csupán addig, érdekli őket, saját dolgaik érdekében szükségük van rá! Mert mi örömmel nyerészkedünk. Szeretnénk Istent a magunk oldalára állítani. Buzgón könyörgünk hozzá: „Jobb időjárásért, gyógyulásért, a járvány elmúlásáért, vállalkozásaik sikeréért, a családi békességért.”
Nem -nem, egészen bizonyosan nincsenek boldogabb korok, amelyekben nagyobb fogékonysággal figyelünk Istenre! S ez azért van, Isten üzenete nagyon sokszor szembe megy vágyainkkal, elképzeléseinkkel. Nincsenek boldog korok, de minden korban vannak boldog emberek. Ahogy az ige mondja: „Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét.
Halljátok beszédeim?
Ezékiel próféta kortársai sem voltak jobbak nálunk. Azt halljuk nagy volt az érdeklődés Isten beszédei iránt, De ez nagyon felületes volt. Szép és dicséretes szándék Isten szavain elmélkedni. Istent bizony divatba is lehet hozni! De még e divatos időkben is felületes marad az iránta való lelkesedés, így pedig nincs sok értelme Istenhez járni, Istent hallgatni. Az Istentisztelet nem népgyűlés! A mi magyar népünk történelmi túlélésének az egyik oka talán abban keresendő, hogy mindig lelkesen meghallgattuk az éppen uralkodó szónokokat, urakat, és politikusokat, jöhetek azok, Moszkvából, vagy Bécsből, viselhettek akár turbánt is, de mindig a magunk módján éltünk. A történelmi színtéren mindez láthatóan jól működött. De ez a módszer Isten kapcsolatban nem üdvözít, sőt egyenesen életveszélyes!
Isten panasza, Isten vádpontja világos: Hallják a beszédet, de nem szavai szerint élnek. Tegnapelőtt bicikliztem egy kicsit és az egyik faluban az esti mise idején örömmel láttam néhány szépen felöltözött asszonyt, amint a templom előtt beszélgettek. Az esti könyörgésről jöttek. Tőlük ötven méterre a műfüves pályán szintúgy buzgott az élet. A férfiak kedvelt sportját űzték éppen. Hallják beszédemet, de nem aszerint élnek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Ef 5, 16 Szenteld meg az ünnepnapot. 2 Móz 20, 8
Bűneink és Isten szabadítása
Láthatjuk, jól a mai vallásosság, tekintélyes része csak e világi kedvezményekre tekint. Csak azt szeretné elvenni, kérni Istentől, ami itt a földi létezést segíti. Legyen jó életünk és Isten, a nagy rendező, majd megadja ezt nekünk! S ha ez így van, akkor a modern ember vallásossága, szinte semmiben nem különbözik a primitívnek tekintett természeti népek hit és hiedelemvilágától. Az ilyen gondolkodásban Isten igéje pajzán dallá lesz, mert eszünk a nyereségen jár. Kemény szöveg ez, de színigaz. Ide kapcsolódik az a történet is amit néhány napja éltem át.
A múlt hét egyik kellemes meglepetéseként néhai lelkészem Vili bácsi lánya telefonált. Egy konferenciát ajánlott nekem, és ennek apropóján sok mindenről elbeszélgettünk. Szó szót követett, aztán egy kissé megmosta a fejem, illetve a többi lelkésszel együtt mindannyiukét. Neheztelt ránk, és Luthert idézve mondta „Nem prédikálunk eleget és megfelelően a bűnről.” Ez tény. Igaza van. A bűnökről tényleg kevesebbet szólunk, mint a korábbi időkben. S talán éppen azért is kellene többet és ügyesebben szólni róla, mert a mai embernek már egyre kevesebb dolog miatt van bűntudata. Illetve ha van is, nem zavar bennünket annyira mint a régieket.
Luther A gyülekezetlátogatók oktatása című írásában, a Hogyan kell hirdetni Isten igéjét? részben, éppen Dávid király nagy bűnének példájával szemlélteti ezt a helyzetet. Amikor Dávid hűséges katonájának feleségével, Betsabéval hál. S, hogy bűne ki ne tudódjék fondorlatos módon meg is öleti a férfit. Luther erről a következőket írja: „Ó Dávid tudta előbb is, hogy bűnt követett el, de nem volt bűntudata emiatt. Épen ezért nem volt igazi bűntudata sem.” Ám miután Nátán próféta fejére olvasta azokat, „gyötrődött és bánkódott és megrettent Isten haragjától.” Az ilyen gyötrődés és megrettenés munkálja bennünk ki az igazi hitet. És csak így tudjuk igazi mélységében átélni, elfogadni és értékelni Krisztus bűnbocsánatot hozó áldozatát!
Tehát ezért nagyon fontos nyitott füllel és nyitott lélekkel fogadnunk az igehirdetéseket. Mert nélkülük Isten igéje nem éri el célját. Kellemes, vagy szellemes értekezés lesz, amely szép nyelvezetével, pallérozza elménket.
Luther említett írását olvasva egy kicsit én magam is a szívemre vettem feddéseit. Mert gyakorta prédikáltam már nektek kedves reformátori alap tanításunkról. Arról, hogyan állhatunk meg Isten előtt, hogyan ad nekünk ő igazságot. Megigazulást. Minden konfirmált fiatal megtanulta Igen egyedül a Krisztus áldozatát elfogadó hitünk miatt tekint bennünket igaznak és érdemesnek az üdvösségre.
Ám arról sajnos én magam is keveset szóltam, hogyan juthattok el erre a hitre? Akármilyen népszerűtlen is, prédikálni kell bűneinkről. Bár ez csak addig érdekes, amíg a mások bűneiről hallunk, amikor már az enyém kerül terítékre, az nagyon kellemetlen! (Lukács evangéliumának utolsó fejezetét is figyelmünkbe ajánlja Luther mester, mert ott hangzik el Jézus Urunktól személyesen az üdvösséget hozó hitre a megtérés és a bűnök bocsánatának hirdetése útján juthattok el. Lk 24, 47)
Biztos tudjátok régen Bakonycsernyén úgy választották ki a lelkészt, hogy az elöljárók lementek az udvarra, és ha onnét is hallható volt a lelkész, akkor az első szűrőn átment az illető. Szeretném azonban azt remélni, hogy az igehirdetés tartalmát is meghallgatták, és ha volt benne elmarasztaló igei üzenet, akkor örömmel meghívták a lelkészt. Nem azért, mert önkínzók voltak, hanem azért mert tudták, Isten nem csak simogatni tud szavaival. Hanem előbb int és fedd, hogy igazi bűnbánatot ébresszen az igazi bűnbánat pedig igazi hitet teremjen.
Három bűnünk
Ma Isten igéje tehát három bűnünkért szeretne bennünk lelkiismeret-furdalást támasztani. 1, Nem figyelünk eléggé szavára, abból csak a számunkra kedvezőt hallgatjuk meg.
Becsüljük meg tehát jobban az igét, a vasárnapot és ha lehet a hétköznapot is tegyük ünneppé, Isten igéjének hallgatása, tanulmányozása által! „Vegyük azt szó szerint, vagy nagyon komolyan!” Látogassunk el minél gyakrabban olyan közösségbe, ahol a dolgok mértéke Isten igéje. S ez a közösség pedig gyülekezet!
2, Járj gyülekezetbe és ne népgyűlésnek tekintsd az összejöveteleket! Gyülekezeti szlogenünk így hangzik: Legyen találkozásunk az Élet Urával és egymással! Az élet Urát a másikban, a testvérben találod meg! Sokan vannak akik azzal áltatják magukat, hogy ők akkor is jó keresztények tudnak lenni, ha nem jönnek el a gyülekezeti közösségekbe! Ez kérem -az indokolt betegségeket leszámítva- csúnya önáltatás, súlyos és veszélyes tévedés! Kedves Testvér! Nem tudsz addig jó keresztény lenni, amíg nem tudod elviselni azt a másikat, akinek az Úr pontosan a Te hited erősítése végett adott nehezebb természetet!
3, Szeresd embertársad! János apostol intése nagyon világos volt az oltár előtt felolvasott igében: „Aki nem szereti testvérét, az a halálban marad. Sőt azt is mondja ugyanitt, hogy aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos.” Nem véletlenül használ ilyen erős kifejezéseket az ige. Vegyük észre, hogy milyen gyakran zárkózunk be a másik ember elől, aki szívesen megosztana velünk valamit, terhet, gondot, bánatot? Mibe kerül nekem, ha krisztusi lélekkel, de a bűnöket nem elmaszatolva meghallgatom, vigaszalom, jobb útra igazgatom? Harmadik nagy bűnünk, hogy nem tudunk eléggé jól szeretni!
Keresztyén emberként, ha igazán szeretjük Jézust, aki az életét adta értünk, nekünk is oda kell adnunk az életünk jelentős részt azoknak, akik híjával vannak a létfontosságú dolgainknak, legfőképpen a szeretnek.
Tudják testvérek sok bűn és sok elveszett élet keletkezik abból, hogy nincs időnk, nincs bátorságunk szeretni. Gyermekek nőnek fel anyai szeretet nélkül, mert az anya sem kapott elég figyelmet és törődést, a rendszerváltozás után pedig felnőtt egy nemzedék,rengeteget dolgoztunk, hogy a nyugathoz képest behozzuk valahogy lemaradásunkat, ám közben a legfontosabbra, gyermekeikre nem jutott elegendő figyelem!
Befejezésül, az ige végén van egy fél mondat, ami nagyot üt. „akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük” utólag, amikor már késő lesz, mindent bánni fogunk. Amikor Isten testé lett igéje Jézus Krisztus visszajön, hogy helyreállítsa a bűn miatt megromlott teremtettséget. Akkor már nem lesz idő megváltozni, bűnöket felismerni és letenni. Akkor már bűneink örökre velünk maradnak. Akkor már késő lesz úgy szeretni ahogyan ő elvárta tőlünk. Akkor majd minden ember, minden nép számára világos lesz bizony élhettünk volna bölcsebben a nekünk szánt földi életünkkel, mert abból amiért annyit küzdöttünk, és amiért itt fáradtunk, amiért beáldoztuk még gyermekeinket is, abból semmi nem marad meg.
De megmarad a hit, a remény és a szeretet e három és ezek közül a legnagyobb az isteni szeretet!
Éljetek tehát bölcsen és meg ne vessétek azt aki ma gyökeres változásra, sőt megtérésre hívott benneteket! Ámen