Zsid 1,1-6;
1Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. 3Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. 4Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”? 6Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!”
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
… eredetileg a reményről kívántam megosztani önökkel a gondolataimat, de a remény nálam éppen végleg kifogyott, így most az angyalokról fogok beszélni.”
Így kezdte beszédét Krasznahorkai László a Svéd Királyi Akadémián, ahol átvehette a 2025-év irodalmi Nobel-díját. Magyarul elmondott beszédében a modern ember remény-vesztettségéről, a terrorról és a gonosz felemelkedéséről beszélt. Valamint arról is szólt, hogy szerinte „a jó soha nem éri el a csápoló Gonoszt”, s mivel a kettő között a határ elmosódott. Beszélt arról is, hogy a „senki nem menekülhet a terror elől”.
Kilátástalan sötét jövő bontakozott ki mindezekből. Ám aki meghallgatta e beszédet, érezhette, valahol a sorok között, a ki nem mondott végtelen mondatokban, mégis ott bujkált a reménység Minden az után kiáltott: talán „nem veszett el minden remény ebben a sötét világban”, csak nem tudjuk, mikor tér vissza. Prófétai erejű mondatok ezek.
Pedig a remény ott van Betlehemben, a bombák földjén, ahol két ősi bibliai nép gyilkolja egymást. Ott van minden jászol állításban, feldíszített fenyőfában. Betlehemes játékban, amely valamiképpel el akarja mondani, át akraja adni az isteni csoda szép történetbe csomagolt eseményét: Nagyobb jött el, közénk az angyaloknál.
Karácsony ünnepének üzenete válasz minden emberi kilátéstalanságra. Azt kürtöli szét a világba: mégsem fogyott el a remény, mert karácsonykor Isten cselekszik az emerekért és nem az ember az „istenért”.
Bizony Isten kész helyreállítani mindazt, amit az emberi, önzés és bűn tönkretett. Karácsonykor Isten cselekszik, de a remény megszületéséhez mi is kellünk. Erre a cselekvő, aktív jelenlétre hív bennünket ez az ünnep.
Ugyanakkor e mai estén, méltán kerülhetnek figyelmünk homlokterébe az angyalok! A régiek és újak egyaránt. Mert a társadalom kitaszítottainak létezési fokán mindenütt ott lézengenek, azok, akik elesettségükkel Isten megváltó szeretének hiányát hirdetik. A szeretetet, ami belőlünk és a világból végleg kiveszett. Mint a Nobel-beszédből kitűnt, Ezek az elesettek az új angyalok.
Viszont az angyaloknál lényegesen többről szól a mai karácsonyi üzenet. A mégiscsak reményről és annak kifogyhatatlan ős forrásáról; a Fiúról aki ezen az ünnepen kész nekünk is megmutatni magát.
Világos egyszerű történetből bújik elő az üzenet… A bűnöktől megváltó isteni gyermek egy halálraítélt fiatal lány ölében fogant. Halálbüntetés azért várta, mert a kor törvényei szerint előbb szeretett mint szabadott volna neki. Már jegyességében áldott álapotba került.
Tudjátok, a Világ Megváltója nem is vállalhatta volna föl bonyolultabban, veszélyesebben emberi sorsunkat.
Ahhoz, hogy megszülethessen, kellett egy angyalokra és Isten üzenetére figyelő igaz ember: József. Aki másként álmodta Istent és nem hitt el mindent róla kritikátlanul. Például nem gondolta róla, hogy kegyetlen! József szívében a világ minden reménytelensée, kegyetlen terrpjának ellenében ott volt az Istenre való ráhagyatkozás, a bizalom, a hit, és a remény.
Máriát nem vitte a bíróság elé, hanem nyitott volt, meglátni a világ farkastörvényei között Isten rejtetten működő, megváltó és mindent megváltoztató szeretetét. Ezzel újragondolt mindent. Karácsony ünnepe bennünket is ilyen újragondolásra, újratervezésre hív.
A mai ünepen Isten ki szeretne hívni bennünket a szolásaink világából, a vallási és világi rituáléink közül. S ezek helyett egy nagyon bensőséges kapcsolatot kínál fel nekünk, amely az angyaloknál nagyobb Jézus Krisztussal való napi élő kapcsolat lehet. Mert e kapcsolat nélkül valóban végleg kifogyna a remény. Egyik csalódásból a másikba esnénk. Igen, Karácsony titka, csak ebben az Istenre figyelő, tőle újjat tanulni kész állapotban bontakozhat ki előttünk.
Mindenki ismeri karácsoy történetét, ennek ellenére sokak életéből hiányzik a karácsonyi történetből származó a békesség. Nincs Béke Betlehemben, mert gyilkolják egymást zsidók és arabok. Nincs béke Európában, mert az oroszok megtámadták Ukrajnát. S könnyen még nagyobb békétlenség lehet. De békétlenség van az országban fennálló állapotokmegítélése körül is. Tavasszal ismét küzdeni készülnek a hatalomért. Ez jó, ezért küzdöttünk, hogy szabad választások legyenek, csak ne essünk egymás torkának! Ne folyamodjanak nemtelen módszerekhez. Ha lehet, mondja az Apostol minden emberrel éljetek békességben!
De nincs béke addig a szívben, amígy a Megváltó helyett valami, vagy valaki uralja annak közepét. Pedig az üzenet egyszerű: „Szent békét hirdet a megváltó, akit minekünk küld az ég!” Isten békessége, ami soha el nem múló reménységet ajándékoz csak egyetlen döntésnyire van tőled Kedves Ünneplő Igehallgató. Megtalálod-e a karácsonyi történetben személyes érintettséged?
A világos és egyszerű szavakkal elbeszélt időtlen történetet, jelentősége abban van, hogy végtelen hatalmú, világokat alkotó Isten eljött közénk, és attól a csillagfényes éjszakától kezdve mindennap közelít hozzád, mert részt szeretne kapni életedből, amit neked ajándékozott.
Bár a csavargókkal, kitaszítottakkal egy szinten létező pásztor népek szólt az első karácsonyi híadás, annak címzettje mégis Te vagy! Mert Isten szándékában az áll, hogy a semmik, világot formáló tényezőké legyenek. Mert miután a semmik, elámultak Isten bátorságán, azon, ahogy kicsivé és törékennyé lett értünk, magunk is bátran legyünk Isten előtt kicsivé és erőtlenné. Vállaljuk fel, azt amit a világ előtt rejtegetünk. Adjuk oda neki gyengeségeinket, bűneinket, hogy magával vihesse azokat a Golgotára.
Emlékezzetek arra, milyen volt kicsinek lenni! Emlékezzetek gyermekkorotok karácsonyaira …
Mennyire jó ünnepek voltak azok! Gondold végig mi mident adott egy régi karácsony! …..Gondolom ez az emlékezés csupa jót takar! S talán azért van ez így,mert elfogadtad szüleid gondoskodását. Elkészítették neked az ünnepet, annak meglepetéseit. Nem neked kellet megteremteni ezt a békét, csak bele kellett érkezned. Szerintem ezért volt semmihez nem hasonlítható a gyermekkor karácsonya. S, tudod, amikor gyermeki lélekkel elfogadod Istent Mennyei Atyádnak és hagyod, hogy Ő gondoskodjon rólad, akkor ugyanez a csoda megtörténik.
S ezek után, soha nem leszel egyedül, mert veled lesz az, aki az angyaloknál nagyobb és az Atya engedi a Kisded Jézus felnőni szívedben. Így rá jössz, hogy ő tényleg Isten dicsőségének képmása. Isten szeretének ragyogása. Aki olyan mint a fénysugár, mely elválaszthatatlan a naptól, hiszen belőle nyeri erejét.
S vele együtt te magad is ragyogó féysugár lehetsz odatalálva napjaink szárnyaszegett kóborló angyalaihoz hirdetve számukra a reményt. Ez a mi küldetésünk, egyházban, családban, barátok között. Megköszönök nektek minden támogatást, amit ehhez a szolgálathoz nyújtottatok.
Most ez is hosszú ideig tartana, mindet felsorolni.. Köszönjük! De a legnagyobb segítség mégis az, ha miután szívedbe zártad Krisztus Békességét, azt ne tartsd magadnál, add tovább!
A karácsonyi történet eggyszerűsége, bennünket is pásztorokká tesz és Jézus imádatára hív. Mert amikor belefeledkezünk az isteni gyermek szépségébe imádatában elfelejtjük mindazt a, ami egymástól elválaszt, és amitől egymásnak esnünk és egy nagy család tagjaiként odatelepedhetünk mind az Isten által elkészített békességbe. Jézusban él tovább a remyény! Ámen
Brolly Tamás: Karácsonyra Csendül az ég: tiszta álom: / Ünnep van most a világon … / Itt fénylik az ünnep fája, / Telepedjünk mind alája …
Szép Karácsony, édes ünnep, / Rád nyitjuk ma a lelkünket … / Hozz örömöt boldog álmú / Tiszta szívű gyermekeknek … /
A pásztorok most köszöntik / Jászol – ágyán a kisdedet, / Eljöttünk, hogy elhozhassák / A régen várt ünnepet.
Jó volna most tiszta szívvel / Minden gondot elfeledni, / S szívünket a szívetekkel / Összebújva melegedni …
Vigyázzon az égi fény ránk / Fáradatlan, szüntelen, / S áldás védje napjainkat: / Az óvó kezű végtelen … 2020.12 14.
Ámen