„Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” Jn 12,32
Kedves Testvérek!
A Krisztusra figyelő emberek számára királykoronázás, dicsőséges ünnep mennybemenetel napja, olyan nap amely, áttöri a teret és az időt. S a testi, mulandó világból – ha csak egy napra is, ha csak egy órára is, de a mennyei szféra elképzelhetetlen valóságába repíti a Jézus Krisztusra figyelő gyülekezetet. Ahogy Jánossy Lajos teológiai tanár költői módon megfogalmazta: „Nyitva a menny, ahol az Istenember, az igaz ember Jézus Krisztus – a mi testvérünk! – az Atya jobbján, isteni dicsőségében, a Főpap Pásztor, mint az ég és föld Ura és Királya ül trónusán!” Ez a mennyei dimenziót kívánja nyomatékosítani bennünk a most hallott üzenet.
Ám ahhoz hogy ezt az üzenetet megértsük el kellidőznünk azoknál az előzményeknél is, amelyeket Márk evangélista a rá jellemző lakonikus tömörséggel Csak így említett meg evangéliumában: Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben az orvos Lulkács, erről már kissé részletesebben ír:
9Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. 10Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, 11akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. ApCsel 1,9-11