Ünneplő Gyülekezet! Kedves testvérek!
Eltűnődtem azon, vajon kik lehetnek Isten szerint gazdagok?
Talán a gyermekek? Hiszen Jézus Urunk őket állította példaképpen elénk, azt tanította nekünk, vegyünk példát a gyermekeinkről, mert ilyeneké az Isten országa. LK 18,16-ban A gyermekek minden bizonnyal máshogyan gazdagok, mint a felnőttek. A gyermek gazdagsága valójában gondtalanságukból áll, hogy vannak nekik szüleik, gondviselőik, s nekik nem kell a mindennapi megélhetés gondjaival szembenézniük. Nekik elég rábízniuk magukat a felnőttekre. Akik tehát Isten szerint gazdagok olyanok, mint a gyermekek, van szerető gondviselőjük. Vam valaki felettük, aki figyel rájuk, betölti testi és lelki szükségleteiket.
Tegyünk egy próbát… ( Most gyermekek jöttek ki az oltár elé és spontán elmondták miért és kikért hálásak Istennek. Visszanézhető videón, sajnos hang nélkül. Itt 19:38 perctől)
Az Isten szerint gazdag emberek tehát hálás gyermeki szívvel rendelkeznek. Ma azért gyűltünk össze, mert így az őszi betakarítások után minden munkánkért szeretnénk hálát adni Teremtőnknek.
Az elmúlt héten különböző csoportokkal együtt hajoltunk a most felolvasott igék fölé és így készültünk megérteni Isten nekünk szánt üzenetét. Mózes 5. könyvéből is olvastuk azt, amikor Isten az övéi szívére helyezte, azt hogy ne feledkezzenek el a háláról. S amikor adományt adnak, akkor az Istennek szóló adomány legyen igazi áldozat. Igazi felajánlás. Ne a feleslegből, ne a maradékból, hanem termények és jószág legjavából adjanak számára.
Az 50. zsoltár meg is erősíti mindezeket amikor arra tanít, hogy nem az Istennek van szüksége a mi felajánlásainkra, hanem nekünk, hogy ezeken az értékes, sokszor számunkra fájó nagy felajánlásokon keresztül mi emlékezzünk arra, hogy Istenhez tartozunk. Van saját, a világ többi népeitől eltérő értékrendünk, hitünk és ez hálára indít bennünket. Az 50. zsoltárban így tanít az Úr: enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. 11Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. 12Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.
A hála áldozatra nekünk van szükségünk, úgy adjunk, hogy az közben fájjon is. Mert csak akkor igazi, hitük és igazi az istentiszteletük, ha nem valami feleslegesből, nem valami selejtből adakozunk, Istennek, hanem abból adunk neki vissza ami valójában az övé. S amikor adományainkat visszaadjuk, akkor magunkat emlékeztetjük arra, hogy mindent, ami számunkra értékes, valójában gondviselő Istenüktől kaptuk. S végül így zárja a gondolatokat Isten a 23. versben: Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.
Aki hálával adakozik az dicsőíti Istent, s aki ilyen úton jár az még inkább élvezheti Isten gondviselő törődését.
Tudjátok olyan ez, mint amikor gyermekeink, unokáink megajándékoznak bennünket egy általuk készített rajzokkal. Egy idegennek, ezek az alkotások nem mondanak sokat. Azonnal látják rajtuk, hogy nem képviselnek hatalmas művészi értéket. De nekünk, akik kaptuk, ott van benne minden, ami fontos. Az a sok időt és energia, a felénk forduló kedvességük, hálájuk.
Az Istennek felajánlott adományok is ilyenek, mint ezek a gyermek rajzok, a bennünk lévő szeretet miatt Isten számára felbecsülhetetlen értékűek.
Mondok egy másik példát is. Emlékezetek arra, amikor még ti is fiatalok voltatok, amikor még szüleitekkel együtt életetek… ugye mennyire vágyódtatok arra, hogy legyen saját, önálló felnőtt életetek, családotok. Talán még imádkoztatok is érte.
Akár így volt, akár nem, Isten mégis megadta számotokra. Többségében, családot és gyermekeket is kapatok. A Mózesi ige arra bátorít bennünket, hogy emlékezzünk és amikor adakozunk ne csak az aktuális pillanatért, hanem egész életünkért adjunk hálát, így mondjunk köszönetet.
De tudjátok, nem csak a mi hála adományaink kedvesek Isten előtt, hanem valójában mi vagyunk kedvesek neki, mi mind egytől egyig! Még akkor is, ha esetleg elfeledkeznénk Róla. Isten azt mondja nekünk, annyira szeret bennünket, hogy a tenyerébe véste bele a mi életünket. ezt is egy zsoltárban a 49. -ben írja le. Emlékezik arra amit Jeruzsálem hegyén a Golgotán történt. Amit ott véghez vitt értünk. Mert ahogyan csecsemőjéről, az anya meg nem feledkezhetik, Isten sem feledheti el azt a fájdalmat, amit Szent Fia Jézus elveszítése okozott neki. Nem feledheti, hogy hogy megváltásunk érdekében, milyen nagy áldozatot hozott.
Ennek az áldozatnak a nagysága össze sem hasonlítható a mi bármilyen nagy horderejű, áldozatunkkal. Mert Krisztus érted és értem azért halt a kereszten, hogy bűneinket eltörölje, megtisztítson, szent és igaz néppé tegyen bennünket, hogy valóban Isten hálás gyermekeivé legyünk.
Ez az igazi áldozat, s mikor úrvacsorát veszünk, amikor egymásnak megbocsátunk és elengedjük a másik bűnének adósságait, mi mind ebből az áldozatból élünk, mi mind ebből ajándékozunk másoknak szeretetet, megbecsülést, új kezdetet.
Ahogy a gabonamag és minden termény magában hordozza az új élet lehetőségét, úgy adta Nekünk Isten Krisztusban az új életet. Becsüljük meg, éljünk benne, éljünk általa. Ámen