Két hegy, három útegyengető

5 Móz 5, 5-10

Ma december 11.-e van és 2003-óta ez a nap a Nemzetközi hegynap is! Az ENSz által támogatott világnap célja, hogy felismerjük, milyen alapvető szerepet játszanak a hegyek az emberiség életében. Milyen nagy kincseink a hegyek, amelyek az élőhely, a rekreáció, a természeti kincsek vagy éppen az édesvíz szempontjából kiemelkedő szerepet játszanak.

Nem pontosan e világnap miatt, de ehhez illeszkedve a mai napon két hegyről és két hozzájuk kapcsolódó személyről szeretnék szólni. E helyek és személyek világszinten történelmi jellegűek.

Az első, a mai Egyiptom területén található, Sínai-hegy. Amely,  a Vörös, – és a Földközi -tengerek Valamint a Szuezi öböl által határolt háromszög alakú félsziget déli csúcsán található. Itt történt meg annak a szövetségnek a kiteljesítése, amelyet Isten egykor Ábrahámmal kötött. A Sínai hegynél már egy egész nép kapta meg a világ Teremtő Isten ígéretet: ha megtartjátok a velem kötött szövetséget és Istenetekké leszek, Ti pedig népemmé váltok. Ennek bizonyságául, Tíz szent igét kaptak az egyiptomi fogságból menekülők. Számunkra ez a történet azért fontos, mert ez a törvény azóta is érvényes. Jézus Krisztus Urunk szintén határozottan állást foglal mellette! így mondja: nem eltörölni, hanem betölteni jöttem a törvényt!

S azóta e törvényen nyugszik az általános emberi erkölcs, a tisztesség! Legyünk bár hívők, vagy agnosztikusok a mindennapjainkat meghatározzák ennek a 10 igének a kijelentései! Jézus Urunk e törvény megújításán fáradozott. Arra vágyott, hogy követői hozzá hasonlóvá legyenek. Éppen ezért újította meg e régi szövetségeket, s miközben megújította őket, a világ minden népére kiteljesítette. Így, Jézus új szövetségében vált valóra az Ábrahámnak adott régi ígéret!  „Általd, meg a te utódod által áldatik meg a föld minden nemzetsége!”  Az új szövetség új hegye, a Golgota. A bevezető képeken láthattuk, magasságát tekintve még hegynek is alig nevezhető, egy régi kőbányához tartozó magaslat csupán. Mégis minden más hegy fölé emelkedik jelentősége! Mert Krisztus kereszt áldozata, itt törölte el az emberi vétkeket. Egy kegyetlen kivégzőhely, Isten Fiának áldozati halálával a megbocsátás helyévé magasztosult! E helyben az emberi bűnöket elítélő törvény fölé az örök isteni szeretet magasodott, mégpedig minden időre. Itt a Golgotán, békességet megbocsátást nyerhetnek, még a háborús tömeggyilkosok is. Mert Krisztus magára vette az emberiség minden sötét bűnét, pontosan ezért sötétedett el minden az ő halálakor. Ennek üzenete, pedig személyes életünkre nézve is jelentős: Soha nem lehetünk olyan sötét és kilátástalan helyzetben, amelyre ne volna érvényes Isten kegyelmének szava! Amikor szenvedéseink közepette úgy érezzük elhagyott bennünket az Isten, valójában akkor van a legközelebb hozzánk!

Ezek a hegyek a kereszténység legfontosabb hegyei. Az egyiken a törvényt a másikon a megbocsátás örömét, az evangéliumot kaptuk. Milyen jó és üdvösséges lenne, ha mi evangélikusok ezt azt örömet, nem csak nevünkben hordoznánk! Törvény szigora és az evangélium öröme azóta is kéz a kézben járnak. Mindkettő érvényben van és a hívő élet elengedhetetlen részét képezik!

Ma a két hegy mellé két embert is odaállítunk, az egyik Mózes a másik Keresztelő János. A két hegy és e két hegy mellé odaállított ember ahogy a beköszönő ézsaiási ige is mondja amolyan útegyengetők voltak, akik a maguk korában Istenhez vezették a népet. Így lesznek számunkra ők is útkészítők, hogy Isten hozzánk érkezését ebben az adventi időszakban is simává tegyék. Mózes és Keresztelő János életének egy-egy jelentős pillanatára koncentrálunk most. S ezekbena pillanatokban Isten készséggel megmutatja nekünk milyen hozzáállásnak örvendene a részünkről.

Nagyot változott az idők, Mózes és Keresztelő János óta. De a nyomorúság az maradt ugyanaz. Az emberi bűnök okozta szenvedések semmit nem változtak. A mi világunkban  mindenféle érték harcok és sajnos valóságos és nagyon is véres háborúk pusztítanak. Nem kímélnek időseket és fiatalokat, sem. A teremtés koronájának megálmodott istenképű időről időre sátáni alakot ölt magára. S pontosan ezért, lenne jó minden körülmények között Isten ajándékaihoz ragaszkodnunk.

Mert ezek őrzik emberi arcunkat. Nagy László üzenete és figyelmeztetése hátborzongatóan valóságos: Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük.”

Isten is „csak” ennyit tehetett értünk. Mindenét a legféltettebbjét adta oda üdvösségünkért.  Az Új szerzője és beteljesítője őrzi még emberi arcunkat. Istenhez tartozó valónkat! Törvény és evangélium, megtartanak bennünket, így ezekkel kíván Isten odavonzani bennünket szeretetének hatósugarába.

A most hallott igében Mózes áll előttünk, aki emlékezteti népét arra az időre, amikor közvetítőként ott állt a nép és az Isten között. Ebből az emlékeztetőből ma az első és a legfontosabb igét hallottuk. Fontos hogy felolvassuk és hallgassuk az igét! A Biblia boldogoknak nevezi azokat, akik ezt megteszik! Akár naponként, de az élet jelentősebb állomásai előtt mindenképpen. Hangozzanak el életünk alapját jelentő az alapokat jelentő szabályok!

Amikor a nép a Babilónai fogságból hazatér Ezsdrás is felolvassa számukra Mózes törvényét. Amikor az emberek meghallották ezeket az igéket elkezdtek sírni! Sírtak, mert rájöttek, hogy eddig, Isten nélkül éltek! S ekkor hangzik el ez a csodálatos mondat:   Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek! Neh 8, 10c  Az Isten előtti jelenlét örömöt okoz. S ezt ki szeretném emelni ma! Ez most bennünket is önvizsgálatra indít! Az kérdi tőlem, van e örömöm amikor megállok az Isten előtt? Amikor hallgatom az igehirdetést, amikor templomban vagyok? Ha nincs örömöm, akkor valami nagyon nagy baj lehet bennem és körülöttem. Vagy az órámat nézem inkább? Vagy a rossz körülmények miatt el sem jövök, mert hideg a templom stb.?  S pontosan erre a nagy bajra, e veszélyre figyelmeztet az első és egyben legfontosabb parancsolat.

A baj és a veszély az, amikor valami, legyen az bármi tárgy, személy az Isten és közém áll. A mi világunk már sokkal összetettebb, mint Mózesék vagy Jézus Urunk tanítványainak idején. Akkor a bálványokat fából, kőből, vagy ha értékesebbek voltak nemesfémekből készítették. Ezek a házi bálványoknak, amuletteknek isteni erőt és hatalmat tulajdonítottak.

A mai bálványainknak önmagukban is van értékük. Használati tárgyaink. Egy okostelefon, egy jó autó. egy lakóház. Nehéz ezekről megállapítani, hogy bálványok, mert hasznosak és életünket segítik. Mégis bálványokká emelkednek, amikor  megszerzésük, fenntartásuk érdekében Istennel való kapcsolatom sérül, sőt fokozatosan háttérbe szorul.

De bálvánnyá lehetnek emberek. S nem csak az „idol” angol kifejezés értelmében, amikor egy énekest egy sztárfocistát, üzletembert a kelleténél jobban tisztelek. (kik vannak ma ilyenek? Leonel Messi? C. Ronaldo? Robert Levadowski?)

De figyelem! Bálánnyá lehet gyermekem, unokám, a társam, és a családom is, amikor az ő ügyük, Isten ügye elé kerül, amikor az irántuk való szeretetem Isten elé kerül. S minden másban fontosabbak lesznek nála.

Tehát a Mózes által elkészített út ma is járható, sőt nem szabad egy pillanatra sem szemünk elől téveszteni útmutatásait, mert törvényei Isten ajándékai számunkra, hogy bármilyen háborúság legyen bennünk és körülöttünk ezek rendet, tartást ajándékozzanak életünknek. A törvény Isten ajándéka és azon nem fog az idő és a kor, nem érvénytelenítheti semmilyen új eszme vagy emberi divat.

II: Isten második ajándéka az evangélium, ahogy hallottuk már, de ezt sem lehet elégszer ismételni. Pál apostol mesteri módon magyarázza például a római levélében, miért nem elég egyedül csak Isten törvényére bízni magunkat. Azt írja a törvény erőtlen, a törvény csak nevelőnk.  De miért is? Nem azért, mert a törvény nem lennek tökéletes. Mi, a bűnöktől kísértésektől megkörnyékezett emberek nem vagyunk elég jók a törvény értékeléséhez. Pedig amikor megértjük és szíven talál bennünket készek leszünk a változásra és a megújulásra.

Ma, amikor a világ hatalmasságai lecsavarják életszínvonalunkat, mint mi a gázt, százezrek életét oly természetesen kioltják, ahogy mi villanyt. Támaszunk és vígaszunk, ki lehetne más, mint Isten! Többet gondolhatnánk, lelki jólétünkre, más úgy sem marad végül! Ehhez az nehéz úthoz is kapunk Istentől útegyengetőt! 

Ezért gyönyörű és nagyon mély jelentőséget hordoz Mathiasz Grünewald Isenheimi oltárképe, amelyen a kereszt alatt ott áll ez a teveszőr ruhába öltözött különleges alak. Az Ószövetség utolsó prófétája és a kereszten függő Krisztusra mutat!

Mert ez a pillanat, amelyben Isten véglegesen megtöri a bűn erejét, és Krisztus halálában a feltámadást készíti elő. Krisztus feltámadását és a benne hívők feltámadását!

Amikor János a börtönben vívódik és élete értelméről és értelmetlenségéről gondolkodik. Egy utolsó jelképes prófétai tettre szánja el magát! Odaküldet Jézushoz!  Arról meg vagyok győződve, hogy ez nem az ő bizonytalansága: Te vagy -e az eljövendő? Ez sokkal inkább ez egy utolsó hatalmas prófétai cselekedet részéről.

Útmutatás jövendő korok tanítványai számára, Jézushoz kell mennetek! S ha ez fizikailag nem lehetséges, tegyétek ahogy én! Küldjetek hozzá követeket. Szavaitokkal, imáitokkal, gondolataitokkal keressétek Őt! Kérdezzétek! Őt hallgassátok őt, mert ez a mi Teremtőnk akarata is! Mi is benne gyönyörködjünk. Olyan sok földi gyönyörűségben volt részünk, mielőtt ránk szakadt volna e földi pokol! Keressétek inkább Őt!  Keressétek mind, ti megfáradt emberek, keressétek Ti akik névleg, és a hagyomány szerint követői lennétek, de mégsem találják az Utat. Krisztus lelki jólétünk, lelki biztonságunk forrása és záloga. Ez Keresztelő üzenete.

Mózes a Törvény útegyengetője, Keresztelő János Krisztus útját egyengeti hozzánk. A harmadik útegyengető Jézus Krisztus!  Ő az Istenhez vezető vissza utat készítette el, amelyen már nincsenek akadályok. Benne egy irgalmatlan és kegyetlen világban is odajutunk a szerető Istenhez. Akik most elindulnak, és már elindultak, minőségi életet fognak élni. Lélekben egészségeset!  Ők lesznek a jövendő emberi, a béke emberei!

Ők lesznek a jövendő a minőségi keresztényei is. A hagyományőrzők kikopnak, a kulturális keresztények megfáradnak, de akik az Úrra ¹De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. Ámen

Elhangzott: 2022.12.11. Bakonycsernye

Szerző: Szarka István János