Skip to content

Eljutni Istenig?

Krisztus megkeresztelése

Keresztség, Szentlélek és én

Igemagyarázatunk két érdekességet kínál. A keresztség és a Szentlélek kapcsolatát vizsgálja, s azt mennyire ismerem és hogyan élek keresztséggel járó ajándékaimmal.

Igetanulmányunk másik különlegessége, hogy az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv részletét olvashatjuk: ApCsel 19, 1-7. Bepillanthatunk a kereszténység kezdetének érdekfeszítő világába. Oda, ahol a különböző háttérből érkező emberek találkozásain keresztül kultúrák és vallások feszülnek egymásnak. Azután ezek a különféle emberek Jézus Krisztus örömhíre által megszólítottak lesznek és az evangélium bevonja őket a gyülekezet közösségébe, amelyre mennyei látószögből Isten Országaként tekinthetünk. E legváltozatosabb háttérből érkezők és mindannyian helyet kapnak a Biblia lapjain, mert asztalközösséget vállaltak Jézus Krisztussal, és Krisztus tanítványaival.

Közös bennük, a keresztség ajándékának elfogadása. Bár néha nem is tudták melyiket vegyék! Keresztelő Jánosét, vagy a Jézus nevére történő keresztséget! Pál apostol tisztázni szeretné a fejekben lévő kavarodottságot! Olvastuk, a tanítványok közözött voltak közöttük, olyanok is, akik mit sem tudtak arról, hogy miben különbözik egymástól, János és Jézus keresztsége. A János által elvégzett keresztség, emberi akaraton nyugvó cselekedet volt. Nála a bűneiket megbánók saját akaratukból, vetik alá magukat a rituális fürdőzésnek. Ám az igazi keresztségnek Isten a kezdeményezője, és az Istentől jövő keresztségnek fontos ismertető jele, velejárója van! Mindig, kivétel nélkül oda társul hozzá a Szentlélek! A Szentléleknek viszont ereje, dinamizmusa van, s ez az erő ami tovább lendíti e különféle tagokból álló vegyes identitású közösséget. Segíti őket felülemelkedni az ellentéteken.

Szentlélek kitöltése

Kedves Olvasók! Valahogy így kellene ma is észrevennünk, újból felfedeznünk a keresztséggel járó ajándékainkat. Isten közösségbe hívott Jézus Krisztussal és megajándékozott Szentlelkével! Eljátszottam a gondolattal, ha ma az Úr leküldené Pál apostolt a mennyből, hogy segítsen kicsit rendet tenni Európa meggyengült gyülekezeteiben, vajon mit cselekedne? Mivel Pál Apostol nagy utazó hírében állott azt is remélem, semmiképpen nem hagyná ki a mi gyülekezetünket, a mi családunkat és lényegre törő kérdéseivel segítene rendet tenni öntudatos fejeinkben.

Elegendő lenne Pálnak ugyan azt megkérdeznie mint az efezusi tanítványoktól: „kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” – Vajon, mi mit felelnénk rá? Szerintem rendesen zavarba hozna bennünket. Többséget bizonyára nagyon zavarba hozná e kérdés. Mint is válaszolhatnánk rá? – Amikor megkereszteltek, az már nagyon régen volt. – Egészen kicsi gyermek voltam, hogyan is emlékeznék rá?! Mások szemérmesen hallgatnának, mert az evangélikus gyülekezetek visszafogottak, s nem kimondottan beszélgetünk a Szentlélek jelenlétéről. Pedig valljuk és énekeljük is (280. énekünkben) Itt az Isten köztünk… Nem csak énekeljük, hanem hisszük, és tudjuk is. Isten Országa közöttünk, mi több bennünk van! (Lk 17, 20) Azt is hiszük és tudjuk, hogy Isten Lelke, a Ruah Adonaj, nem csak a világ teremtésekor lebegett az ős káoszt képező vizek felet, hanem ma is Jelen van mindennapjainkban.

Isten Szentlelkét nem lehet olyan könnyen rejtegetni, vagy jelen van, vagy nincs! Mert amikor valaki hittel és meggyőződéssel Jézusról, mint Isten Fiáról tanúskodik, annak az embernek életében ott a Szentlélek. Azéban is aki hiszi és vallja, Jézus, Isten Fia, személyes élete Megváltója! Természetesen ismerjük a pünkösdi események történetét! 50 nappal húsvét után, aratási hálaadó ünnepen, a félelemtől bezárkózott tanítványok szobáját hatalmas szélzúgás töltötte meg, majd lángoló nyelvek pihentek meg a tanítványok fejei felett. Később nyelveken szóltak, és mindenki értette azokat. A Jézus által megígért Vigasztaló Szentlélek eljövetele volt ez. Nagyszerű! Ám e tudás a legtöbb esetben csak kulturális műveltségünk kérdése! Egy dolog! S e tudás birtokában titkon még irigykedünk az apostoli idők szereplőire is, akik e különféle csodákban részesültek.

Bennünk szunnyadó erő

De jó lenne rácsodálkozni a tényre, a Szentlélek minden megkeresztelt ember életében jelen van! Ha nem érezzük, jelenlétét, tudnunk kell, valahol ott szunnyad bennünk a mélyben! Mivel mi, modern emberek inkább a tudományban, a pénzben, a kapcsolatokban hiszünk. Nincs rá szükségünk, nem keressük, nem hívjuk, nem imádjuk és nem dicsőítjük. Ott szunnyad valahol bennünk, mint a tanítványok vihartól  hánykolódó hajójában Jézus. Ott pihen, míg észre nem vesszük, hogy velünk van és tehetne is értünk valamit! Amikor baj van, ráeszmélünk, mennyi mindent tehetne értünk e Lélek! Az Evangélikus Élet magazin mai száma Csermely Péter hálózat kutató akadémikus gondolatait jegyzi. Vírus után címmel arról ír, világunk a sok kapcsolat és érintkezés által olyan bonyolult lett, és olyan gyorsan fejlődik, hogy nincs olyan gép, amely megfejthetné összefüggéseit. A járványt is azért sikerült lefékeznünk, mert bontottuk a kapcsolatainkat. De mi történik, amikor minden felpörög, visszarendeződik? Idézem: „Az igazi választ nem kívül, hanem belül kell keresni. Hogyan kell nekem megváltoznom.? … Az igazi válasz benső megújulásunk , megtisztulásunk kegyelme, – amelyet odafentről kérhetünk el. Az igazi választ kereső ember megnyílik, kitárulkozik, és teret enged magában Isten jelenlétének. … Csak ez a belső megújulás hoz igazi ellenálló képességet és túlélést – bárhogyan. Térjünk meg! Más út nincs.”

Ki irányít?

Az Apostolok Cselekedeteinek Kora sok tanulságot és még több izgalmas történetet hordoz magában. Sok apró korrekciót, helyreigazítást mutat. Ahogy Keresztelő János keresztségértől eljutottak Jézus keresztségéig. Ezeket a korrekciókat bennünk is el kell végezni. Fel kell fedeznünk, meg kell értenünk a keresztségünkben rejlő hatalmas csodákat. Mert Jézus Keresztsége minden mástól különbözik! Abban Isten cselekszik bennünk! Bizonyára hosszú út vezet el odáig, hogy valaki kiadja élete irányításának felelősségét saját kezéből, Tudom, mindenki nagyon nehezen szerezte meg önállóságát, kamasz kora viharai, szárnypróbálgatásai során. Éppen ezért nehéz átadni életünk irányítását az Úrnak! E tanítványok mégis eljutottak a saját gondolataiktól, Isten gondolatáig. Saját útjaikról, Isten útjáig. Ez nem emberi munka! Ezt a döntést a Szentlélek munkálta ki! Tehát jelen volt életükben, a keresztségükhöz kapcsolódóan!

Kisgyermek koromban megkereszteltek. Konfirmációmban valamit tanultunk erről. Ám akkor izgalmasabb volt felfedeznem saját világom, mint Isten világát. Sok minden nem maradt meg belőle, talán az első szerelem emléke, a nehezen érthető Káté, no meg a vidám közösség, tanulás előtt és után! Ám, ha jobban meggondolom, mégis csak óriási esemény volt keresztségem, hiszen a Jézus Krisztussal való közösségre hívott meg!

Szent Pál és én

Kedves Olvasóm! Valahogy így kellene ma is észrevennünk, újból felfedeznünk a keresztséggel járó ajándékainkat. Isten közösségbe hívott Jézus Krisztussal és megajándékozott Szentlelkével! Eljátszottam a gondolattal, ha ma az Úr leküldené Pál apostolt a mennyből, hogy segítsen kicsit rendet tenni Európa meggyengült gyülekezeteiben, vajon mit cselekedne? Mivel Pál Apostol nagy utazó hírében állott azt is remélem, semmiképpen nem hagyná ki a mi súri/ bakonycsernyei gyülekezetünket sem és lényegre törő kérdéseivel segítene rendet tenni öntudatos evangélikus fejeinkben. Elegendő lenne Pálnak ugyan azt megkérdeznie mint az efezusiaktól: „kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” – Vajon, mi mit felelnénk rá? Szerintem rendesen zavarba hozna bennünket.

Többségünk bizonyára így válaszolna rá, amikor megkereszteltek, az már nagyon régen volt. Egészen kicsi gyermek voltam, hogyan is emlékeznék rá?! Mások hallgatnának, mert az evangélikus gyülekezetek visszafogottak s nem kimondottan beszélgetünk a Szentlélek jelenlétéről. Pedig Itt az Isten köztünk… Nem csak énekeljük, szép 280-as énekünkben, hanem hisszük, és tudjuk is. Azt is hiszük és tudjuk, hogy Isten Lelke, a Ruah Adonaj, nem csak a világ teremtésekor lebegett az ős káoszt képező vizek felet, hanem ma is Jelen van mindennapjainkban.

Isten Szentlelkét nem lehet olyan könnyen rejtegetni, vagy jelen van, vagy nincs! Mert amikor valaki hittel és meggyőződéssel Jézusról, mint Isten Fiáról tanúskodik, annak az embernek életében ott a Szentlélek. Azéban is aki hiszi és vallja, Jézus, Isten Fia, személyes életem Megváltója! Természetesen ismerjük a pünkösdi események történetét! 50 nappal húsvét után, aratási hálaadó ünnepen, a félelemtől bezárkózott tanítványok szobáját hatalmas szélzúgás töltötte meg, majd lángoló nyelvek pihentek meg a tanítványok fejei felett. Később nyelveken szóltak, és mindenki értette azokat. A Jézus által megígért Vigasztaló Szentlélek eljövetele volt ez. Nagyszerű! Ám e tudás csak kulturális műveltségünk kérdése! Egy dolog! S e tudás birtokában titkon még irigykedünk az apostoli idők szereplőire is, akik e különféle csodákban részesültek.

De jó lenne ha a mai napon rácsodálkoznánk a tényre, a Szentlélek minden megkeresztelt ember életében jelen van! Ha nem érezzük, jelenlétét, tudnunk kell, valahol ott szunnyad bennünk a mélyben! Csak nem érzékeljük! Mivel mi, modern emberek inkább a tudományban, a pénzben, a kapcsolatokban hiszünk. Nincs rá szükségünk, nem keressük, nem hívjuk, nem imádjuk és nem dicsőítjük. Ott szunnyad valahol, mint a tavon hánykolódó hajóban Jézus. Ott pihen, míg észre nem vesszük, hogy velünk van, hogy tehetne is értünk valamit! Csak amikor baj van, lassan talán rá eszmélünk, mennyi mindent tehetne értünk e Lélek! Az Evangélikus Élet magazin mai száma Csermely Péter hálózat kutató akadémikus gondolatait jegyzi. Vírus után című blogg bejegyzésében arról ír világunk a sok kapcsolat és érintkezés által olyan bonyolult lett, és olyan gyorsan fejlődik, hogy nincs olyan gép, amely megfejthetné. A járványt is azért fékeztük le, mert bontottuk a kapcsolatainkat. De mi történik ezután amikor minden felpörög és visszarendeződik? Idézem: „Az igazi választ nem kívül, hanem belül kell keresni. Hogyan kell nekem megváltoznom.? … Az igazi válasz benső megújulásunk , megtisztulásunk kegyelme, – amelyet odafentről kérhetünk el. Az igazi választ kereső ember megnyílik, kitárulkozik, és teret enged magában Isten jelenlétének. … Csak ez a belső megújulás hoz igazi ellenálló képességet és túlélést – bárhogyan. Térjünk meg! Más út nincs.”

Az Apostolok Cselekedeteinek Kora sok tanulságot és még több izgalmas történetet hordoz magában. Sok apró korrekciót, helyreigazítást mutat. Ahogy Keresztelő János keresztségértől eljutottak Jézus keresztségéig. Ezeket a korrekciókat bennünk is el kell végezni. Fel kell fedeznünk, meg kell értenünk a keresztségünkben rejlő hatalmas csodákat. Mert Jézus Keresztsége minden mástól különbözik! Abban Isten cselekszik bennünk! Bizonyára hosszú út vezet el odáig, hogy valaki kiadja élete irányításának felelősségét saját kezéből, Tudom, mindenki nagyon nehezen szerezte meg önállóságát, kamasz kora viharai, szárnypróbálgatásai során. Éppen ezért nehéz átadni életünk irányítását az Úrnak!

Eljutni Istenig

De e tanítványok mégis eljutottak a saját gondolataiktól, Isten gondolatáig. Saját útjaikról, Isten útjáig. Ez nem emberi munka! Ezt a döntést a Szentlélek munkálta ki! Tehát jelen volt életükben, a keresztségükhöz kapcsolódóan!

Kisgyermek koromban megkereszteltettem. Konfirmációmban valamit tanultunk erről. De akkor izgalmasabb volt felfedeznem saját világom, mint Isten világát. Sok minden nem maradt meg belőle, talán az első szerelem emléke, a nehezen érthető Káté, no meg a vidám közösség, tanulás előtt és után! Ám, ha jobban meggondolom, mégis csak óriási esemény volt keresztségem, hiszen a Jézus Krisztussal való közösségre hívott meg!

Isten személyesen engem szólított meg benne! Azt mondta: neveden szólítottalak, enyém vagy! Megváltottalak! Ami annyit teszt kivettem életed a hiábavalóság alól, a bűnök terhei alól. Isten becsesnek és drágának tartja az én életem. De nem vagyok jelentéktelen, hiszen Isten Jézust adta értem! Értem és ő értem halt meg a Kereszten! Gondolj erre, ha elveszett vagy Testvér! Gondolj erre, ha magányosnak érzed életed! Gondolj erre, ha legyőzhetetlen akadályt gördít eléd az élet, ha betegséggel kell megküzdened! Neked közösséged van Istennel és nekünk közösségünk van egymással! Nem vagy egyedül!

S amikor mindezeket felismered, rácsodálkozhatsz arra, lám-lám törékeny cserép edényű énemben mégis csak jelen van a világot megteremtő, azt megtartó és azt újjáformáló erő a Szentlélek! Mert magamtól erre nem jöttem volna rá! Értek más nyelveket! Értem Isten üzenetét. Kezd összeállni bennem a kép! Megértem és elfogadom Istent, átadom neki az irányítást életem felett! Jézusban Uram, megváltóm és barátom van! Vele és általa értem a másik embert, aki más nyelvet más szókincset használ, akit valójában utáni gyűlölni kellene, de most mégis, értem őt! Értem és meglátom rajta Isten keze nyomát. Meglátom benne az embertársat, a testvért! Eben a széttöredezett, fragmentumokból összeálló világban látom az egészet és én részese lehetek Isten kegyelmének! Az örökkévalóságnak! Szentlélek vezetésében teljessé lettem!

Keresztségemben új életre szült engem a Szentlélek! Mindegy mikor volt! Mindegy hogy a keresztség előtt kaptam, meg hogy felnőttként megkereszteltessem, vagy csak évekkel a megkeresztelésem után ébredtem rá, hatalmas kincs birtokosa vagyok!

Megkereszteltek, ezért meghatározott helyem a gyülekezet közösségében van! Krisztus testébe kereszteltettem bele, mert Krisztus teste az egyház! Az egyház Krisztus. Vajon mennyire krisztusi az életem? Tudok -e rá mutatni, mint Keresztelő János?